Lájtos

Egy kedves barátom, [kredusz]-szal való beszélgetésem közben merült fel bennem, hogy elég lenne csupán olyan dolgokról írnom itt, amikre én ilyen-olyan oknál fogva határozottan nem emlékszem, ámbátor velem (is) történtek. (Szerintem bővebben nem kell ecsetelnem, hogy itt általánosságban mire gondolok. :D) Ezzel némileg mentesítem magam a felelősség alól, mert tulajdonképpen általam csak igaznak VÉLT, mások által utólag előadott történeteket és szituációkat írok le itt, szóval senki nem kérheti rajtam számon, hogy mennyire pofátlan volt a részemről, hogy számára kellemetlen TÉNYEKET tettem közzé a blogomban. Hacsak nem azt vágja a képembe, hogy rágalmazom, mert innentől kezdve ez a vád is relevánssá avanzsál. Sőt! Lényegében az válik a rosszabbik esetté, ha nem is igaz amit állítok. Ugyan ez a saját emlékeimből merítve sem lenne szép dolog (és nem is tenném meg), de most a kulcsszó a FELELŐSSÉG! ;)

Majd mindig meg szabad kérdezni, hogy kitől hallottam a "pletykát".

És higgyétek el, így sem fogtok unatkozni!

(Arról már ugye nem is beszélve, hogy a blog olvasói közül elég konkrétan csak egy valaki tudhatja, hogy mi is az, amire emlékszem...aki nem csak olvassa...ugye.)    :D

Kedves kis jószágaim (te is, kedves kis küklopsz)!

Meg sem tudnám mondani, hogy kb. mennyi ideje (hány éve?) tervezem ennek a blognak a megteremtését! Ezen a meglehetősen unalmas hajnalon (egész délután aludtam - ami egyébként nálam elég ritka, most egyedül ülök a  gép előtt, msn-en sincs fent senki kábé) szántam rá végül magam, hogy nekiessek végre a saját blogom megalkotásának. Igazából eddig is mintha szinte blogot írtam volna, nagy szószátyár lévén elég sok ember tud rólam elég sok mindent (aki ismer, az tudja, hogy van mit!), ezért nem is éreztem ennek különösebb szükségességét. A másik ok, amiért nem nagyon erőltettem ezt a dolgot az az, hogy igazából ha bárki számára hozzáférhetően itt elkezdek őszintén sztorizgatni, azzal elég sok embert megbántanék meg magamra haragítanék. :) Meg...őszintén szólva sok egyéb módon is bajba keverhetném vele magam.

Egy szó mint száz, most még ugyanebből a megfontolásból nem is állok neki leírni életem történetét, de idáig legalább már eljutottam. Talán majd egyszer tényleg rászánom magam, hogy - akkor is szigorúan nevek nélkül - elkezdem itt a mondókámat, aztán felháborító és közerkölcsöt felborzoló történetekkel látom el itt a jónépet. (Ebben nem vagyok kezdő, azt hiszem, és egyetlen apró valótlan dolgot sem kell állítanom hozzá!)

Sajnos az életmódomból (és lassan be kell látnom, hogy a koromból is) fakadóan elég sok mindent nem is tudok már felidézni, amik történtek velem. Lehet kellett volna egy naplót írnom és egyszer összeszedni a bátorságot, hogy az egészet kibasszam ide, de ennek még jócskán most sem jött volna el az ideje...

Azt azonban tényleg sajnálom, hogy elég sok mindenből már csak emlékfoszlányaim vannak, és az még a jobbik eset, ha vágom, hogy miről is kell ezeket a bizonyos foszlányokat összehalászgatnom :)

Lényeg ami lényeg, most nem voltam olyan érdekes, talán egyszer majd. Csak mivel nem titok, hogy ez kinek is a blogja, és persze korlátozás nélül mindenki elolvashatja, így nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is - akár bárki igazi nevének megemlítése nélkül is - veszem a bátorságot (vagy inkább lesz pofám) ahhoz, hogy tabuk nékül idecsapjam az életem mókás kis ügyeit.

Na, miután jó alaposan körüljártam a témát, hogy tök felesleges volt blogot csinálnom, most elköszönök. ;)

bye :)